Régi, de eszembe jutott:

Végtelenkék tengeren csónakázunk. Nézem a nyugodt, gyönyörű vizet. A gyűrűm az ujjamról a vízbe esik. Kétségbeesek, valamiért nagyon fontos számomra és most elveszett, örökre.

Valahogyan keresni próbáljuk, sikertelenül.

Egyszercsak felbukkan egy delfin és az orra hegyén ott csillog a gyűrű és (mosolyogva)  felém kínálja.